Clint
A lába kelt bőrdzseki esete
„A forgatás két napig szünetel” – harsogták az eligazító asszisztensek a hangosbeszélőkön. Többször is megismételték, hogy mindenkit visszavárnak. Híre ment, hogy a kényszerpihenő alatt is fizetik a „gázsinkat”, de enélkül is türelmesek lettünk volna, hisz nem minden nap adatik meg, hogy látványos hollywoodi produkciókban, igazi sztárok oldalán szerepeljünk.
Néhány héttel korábban ugyanott, az újvidéki vásárcsarnokban verbuválták a statisztákat eszményi időpontban, a nyári vakáció idején. Még gimnazista voltam. A feltétel a megfelelő életkor és bizonyos testmagasság volt. Csak annyit közöltek: menetelő amerikai közlegények leszünk. A kiválasztottakat ezzel összhangban katonásan megnyírták; mindenki kapott egy, a méretének nagyjából megfelelő egyenruhát és sisakot. A forgatás napján buszokkal szállítottak bennünket a Fruška gorára, az Újvidék melletti hegyre.
A film címéről, mondanivalójáról nem sokat tudtunk. Kiderült viszont, hogy Clint Eastwood az egyik főszereplő, akinek minden, spagettiwesternben nyújtott alakításáért rajongtunk, később pedig rendezőként négy Oscart zsebelt be.
Aztán ott volt Telly Savalas, akit már a népszerű Bonanza sorozatból ismertünk, bár akkoriban a golyófejűek közül Yul Brinner volt a nagyágyú.
A két név mágnesként vonzott bennünket. Ott napoztunk a tűző melegben, karnyújtásnyira tőlük.
Tették a dolgukat, tettük mi is. Nem rohantuk le őket autogrammért – elég volt, hogy ugyanazt a levegőt szívjuk.
Szinte minden jelenetet meg kellett ismételni. Nem a statiszták hibájából. Néha későn érkezett a repülőgép. Olyankor pihenőt rendeltek el, és a fűbe telepedve vártuk, mire megtett egy hosszú kört, és visszatért a kamera látómezőjébe.
Aztán újra „hadrendbe fejlődtünk”, és az „Action!” parancsra folytattuk a gyaloglást. A pilledt sereg benyomását keltettük – ezt különösebb rendezői utasítás nélkül is valósághűen el tudtuk játszani –, bár ennek a film szempontjából semmilyen jelentősége nem volt.
A hosszabb szünetek egyikében beültünk egy, díszletként az út mellett felejtett, napjainkban már egy vagyont érő VW Kübelwagenbe, a németek második világháborús, Ferdinand Porsche tervezte katonai terepjárójába. Azzal tisztában voltunk, hogy a motorja hiányzik, de arra, hogy a fékek nélkülözésére is rákényszerülünk, már csak akkor döbbentünk rá, amikor megtoltuk, majd belevetettük magunkat. A sofőr a kanyarban hiába taposott a pedálra, a nesztelenül suhanó, rozoga roncs nem lassult. Sokkal több szerencsénk volt, mint eszünk. A meredek domboldal egy hosszú, sík szakaszba torkollott, ahol a Kübelwagen lassan, vonakodva megállt.
Horzsolás nélkül éltük túl a kalandot, ráadásul ki sem rúgtak bennünket.
Az egyik forgatási nap reggelén aztán bejelentették a kényszerszünetet.
Aznap este is egy csehóban gyülekeztünk élményeink felidézésére, ahol a statiszták egyike, köztudottan vásott kölyök diadalittasan elővarázsolt egy barna bőrdzsekit.
„Clinté!” – kérkedett diadalittasan, és mi ámultan bámultuk.
Hogy a csodálatunkat a bűn ténye vagy a sztár kabátja váltotta ki, az már nem volt egyértelmű.
Az sem derült ki, hogy a dzseki valóban Clinté volt-e, vagy csak szájhősködött cimboránk. És ha igen, filmbéli kellék volt-e? És vajon ezért szünetelt a forgatás?Várták a cseredarabot Amerikából?
Több mint fél évszázad elteltével ezt valószínűsítem.
A következő évben, 1970-ben tódultunk a mozikba, a Kelly hősei bemutatójára. Nemcsak mi, a statiszták, hanem filmrajongók sokasága.
Kasszasiker volt. És mind a mai napig néha még ismétlik a tévén.
Én már csak a moziban láttam a harmadik csillagot, az akkor még feltörekvő, a Csodabogár őrmestert alakító Donald Sutherlandet, aki kivénhedt Sherman tankját countryzenét játszó hangszórókkal fegyverezte fel, és úgy támadt a németekre.
Csak később derült ki, hogy a forgatás alatt majdnem meghalt. Agyhártyagyulladást kapott, kórházba került, ahol nem volt megfelelő antibiotikum. Feleségének azt üzenték, induljon nyomban, bár nem biztos, hogy élve fogja viszontlátni Donaldot.
A vidéki francia bank aranytrezorjának kifosztásáról szóló második világháborús akciófilm külső jeleneteit Jugoszláviában forgatták: a Vajdaság mellett Isztriában.
Többször megnéztem; a menetelő jeleneteket kockánként is, de sosem sikerült magamat azonosítani.