Gergő/Grga
A Rózsadombon született magyar, aki horvát becenévvel lett szerb Belgrádban
„Ko ne sluša pesmu slušaće oluju” – nem vagyok költő, mégis megpróbálom átültetni a tragikus, de kétes körülmények között elhunyt szerb poéta, Branko Miljković 1959-ben született, három évtizeddel később beigazolódott baljós üzenetét: „Ki nem hallgat verset, viharral szembesül”.
Ha az ember elveszíti azon képességét, hogy elmélyüljön a költemény szépségében, igazságában és mondanivalójában, arra kényszerül, hogy más módon tanuljon az életben, ahol a könyörtelen valósággal, a rombolással, a „viharral” találja magát szembe” – értelmezte Miljkovićot egy jeles boszniai író.
Oláh Gergőre, aki tizenévesen maga is verseket faragott – „volt olyan nap, hogy tízet is”, mesélte nekem –, megragadta ez a sor, kivált azok után, hogy Goran Bregović egyik szerzeményében, a Bijelo dugme előadásában refrénként ismétlődik az intelem.
A tanító nénije, Zlata figyelt fel arra már az iskola legelején, hogy a fiú „firkál az órán”. Az viszont meghökkentette, hogy a gyermek rímekben gondolkodott. Ő kezdte el Grgának becézni Gergelyt, a görög eredetű Grégoriosz név horvát változatával.
Na de hogy kerül egy, a Rózsadombon 1983-ban világra jött kisfiú a pesti oldalon, a Rózsák terén található, akkor még szerbhorvát iskolába?
„Az apám, sőt az öccse is rajongtak Jugoszláviáért”
– magyarázta Gergő/Grga, akinek a nagy-nagybácsija egykor Fiumeban/Rijekán élt. Ez már csak azért is fölöttébb érdekes, mert Gergő nagybácsija, édesapjának az öccse viszont a rendszerváltás után markánsan hazafias érzelmeket vallott.
Az Oláh család a nyugati országoktól eltérően a déli szomszédhoz háromévente helyett éves gyakorisággal járhatott át. Éltek is a lehetőséggel, és beutazták az országot – ahogy mondani szokás – a szlovéniai Triglavtól Szkopje folyójáig, a Vardarig.
És eközben – a foci imádóiként – a Sarajevónak szurkoltak. „Pedig az ottani Željezničar számított szerb csapatnak” – jegyezte meg Gergő/Grga, aki egyforma szenvedéllyel zúgott bele a sportba és a zenébe.
Ilyen háttérrel egyenes út vezetett a budapesti szerbhorvát iskolába. Gergőt, két húgával, már gyermekkorukban arra ösztökélte az apjuk, hogy otthon gyakorolják a délszláv nyelvet, a próbálkozásukat pedig 20-50 forinttal jutalmazta. „Apuka” egyébként – magánórákon – szintén ott tanult szerbül.
Gergő még alsó tagozatos volt, amikor kitörtek a balkáni háborúk. Az apának választania kellett a szerbek és a horvátok között. Az előbbiek mellett döntött.
A katolikusként megkeresztelt Gergőt tízéves korában a pravoszláv egyházban is megkeresztelték, csakúgy, mint édesapját, Oláh Ferencet, aki a kétezres évek elején Frane Vlahović-Olahra „szerbesítette” a nevét.
A körülmények ilyetén alakulása után az is törvényszerű volt, hogy Gergő/Grga az érettségi után – a tablóképen egy fiatal pópára emlékeztetett – Belgrádban folytassa tanulmányait. A filológiai tanszékre iratkozott, mellette pedig munkát vállalt egy kalemegdani olasz étteremben. Két nap alatt kiderült, hogy a pincérkedésre alkalmatlan, így segédpultosként tengette életét. Egyesek felvetették, hogy a horvát Grga helyett inkább a szerb Grigorije nevet kellene viselnie, de megszólítása végül nem változott.
Tökéletes szerb tudása alkalmassá tette, hogy egyetemre járjon, és a kocsmai pult mögül a vendégek igényét szolgálja ki.
Egyetlen „incidensre” emlékszem – válaszolta azon kérdésemre, hogy a szerb fővárosban élő magyarként érte-e hátrányos megkülönböztetés.
„Maga nem szerb” – fúrta mutatóujját a mellébe egy idősebb férfi a bolhapiacon, magyarázatul pedig cinkos kacsintással hozzáfűzte: „Az UDBA1 alkalmazásában álltam”.
Hasonló megkülönböztetéssel Magyarországon is szembesült.
„Magyar kenyeret esztek, mégsem beszéltek magyarul” – vágta a fejéhez a HÉV-en egy szintén éltesebb korú bácsi azok után, hogy Gergő/Grga egy szerb barátjával annak anyanyelvén diskurált.
A Srpske nedeljne novine, a magyarországi Szerb Hetilap közölte első verseit. Oláh Gergely/Grga mindössze 24 éves volt, amikor a magyarországi fiatal szerb költők antológiájának címét az ő verse, a Pesma budilnika, Az ébresztőóra dala ihlette.
Tíz évvel később, 2017-ben már önálló, kétnyelvű verseskötetét adták ki Zadremale osmice ∞ Szunnyadó nyolcasok címmel.
Ebben nem csak a tartalomra, hanem a formára is adott.
Gergő/Grga a húszas éveiben még abban reménykedett, hogy az életét Szerbiában folytatja. Ebben a hitében még a NATO-bombázások sem ingatták meg.
Az irodalmi szakon azonban bukdácsolt, a munkahelyén meg társai lebuktak. Okosba’ csempésztek általuk bolti áron vásárolt kávét meg italokat az étterembe, amit vendéglátói áron értékesítettek, hogy a különbözettel egészítsék ki szerény bérüket.
Gergőt/Grgát nem fülelték le. A szakmai tudását gyarapítandó hátat fordított a literatúrának és požegai barátja tanácsára átiratkozott a belgrádi vendéglátóipari egyetemre.
Az első nyári szünetet gyakorlati munkával kellett eltöltenie. Magyar nyelvtudásával a Hunguest montenegrói szállodáját választotta, ahol még fizettek is, az egyetem dékánja azonban a dicsérő ajánlás ellenére sem ismerte el kötelező praxisként még azok után sem, hogy Gergő/Grga felajánlotta a tandíj kifizetését.
Menesztették.
Egyhuzamban kilenc évet töltött Szerbiában – turistaként, így az érvényes szabályok szerint háromhavonta haza kellett volna utaznia. Ezt néha elmulasztotta.
Aztán visszatért Belgrádba még egy évre, de ezt utólag már megbánta. Gyakran kellett albérleteket váltogatnia, miközben a keresetét nyelvtanítással egészítette ki. Olyan szerbek magyarját pallérozta, akik az uniós útlevél reményében igyekeztek magyar állampolgárságot szerezni.
Talán ezek az emlékek is visszaköszönnek egyik, magyarul írt versében.
A Szerbiában töltött összesen tíz év végül kevésnek bizonyult álma, kivált édesapja álmának teljesítéséhez – nem kapta meg a hőn áhított szerb állampolgárságot.
Gergő/Grga vegyészmérnök végzettségű édesapja, napjainkban – a szlovént is beleértve – a délszláv nyelvek tolmácsa és fordítója, még egyházi kapcsolatait is bevetette saját szerb állampolgárságának megszerzése érdekében, szintén sikertelenül.
Tőlük eltérően Gergő/Grga kisebbik húga, aki legálisan 15 évig élt Szerbiában, minden további nélkül megkapta a szerb útlevelet.
Gergő/Grga hazatért.
„Nem bántam meg”
– vonta le a végkövetkeztetést.
Ott közvetlenebbek az emberek, gyorsabban köttetnek barátságok, nyugisabb az élet, lazább a hangulat – Gergő/Grga egy kicsit eltöprengett, amikor arról faggattam, mi a különbség Szerbia és Magyarország között. Aztán megfontoltan hozzátette: „itt stabilabb a helyzet, nagyobb a biztonságérzet”.
Már visszatérése előtt a Krug, a Kör alapítója volt, amely első megmozdulásaként a magyarországi fiatal szerb költők, köztük Gergő/Grga műveinek antológiáját jelentette meg. Gergő/Grga később egy másik szerb kulturális központhoz csatlakozott. Jeles meghívottjaik voltak: többek között a Magyarországon Šurdaként népszerű Ljubiša Samardžić, a hasonlóan ismert Milena Dravić színésznő, és a szarajevói születésű, sokoldalú, szintén szerb zenész és komikus, művésznevén Dr. Nele Karajlić.
Gergő/Grga a gyerekkora óta nem tette le a tollat. Verseivel gyakran fellép irodalmi találkozókon. A legutóbbinak a kafana volt a mottója. Szó szerint kávéházat jelent, az igazi kafana azonban a balkáni, dohányfüsttel teli, zenétől hangos kocsma, ahol a vendég – mint az egyik filmben – mámorában a tenyerével zúzza szét a fröccsös poharat.
Gergő/Grga tolmácsolásában nem jó inni, de az ivást mellőzni sem.
Ne valja piti,
Ne valja ne piti,
Ljudi svi zalutali,
Neko manje,
Neko više,
Ali ljudi su ludi,
Osmeh kad vrisne
Pobeđuje stvaran svet,
I naručuje,
Sledeću turu,
Zadnju, predzadnju
Hazatérése után újra a vendéglátásban kezdett dolgozni. Most a felkapott újlipótvárosi Csevapivo felszolgálója – okleveles bölcsészként.
Oláh Gergely tudniillik a belgrádi kudarc után az ELTE-n még a mesterképzést is befejezte, diplomamunkáját pedig a 20. századi szerb irodalom nagyjai – Jovan Dučić, Miloš Crnjanski és a Nobel-díjas Ivo Andrić mellett – Branko Miljković munkásságának szentelte.
Annak a Miljkovićnak, aki szerint „ki nem hallgat verset, viharral szembesül”.
Uprava državne bezbednosti – a jugoszláv állambiztonság és titkosszolgálat.