„Ők már nincsenek köztünk” – ezt mondta tüdőrákos betegtársairól Kata1, aki Magyarországon maga sem tud hozzájutni az amivantamab hatóanyagot tartalmazó, Rybrevant néven forgalmazott injekcióhoz, amely talán az életét menthetné meg.
Egyedi méltányossági kérelmet adott be, hogy az egészségbiztosítás terhére megrendeljék számára az esetleges gyógyulását jelentő készítményt. Ennek elbírálása hónapokig is elhúzódhat, miközben a kezelés megkezdése daganatos betegek esetében nem tűr halasztást.
„Az új terápiák valahogy nem jutnak el hozzánk” – panaszolja Kata, aki szerint a betegséggel való együttélés folyamatos bizonytalanságot jelent. Nehéz tervezni, mentálisan és fizikálisan is megterhelő a betegségtudat.
„Az onkológusom kedves és kommunikatív, nagyon hálás vagyok neki, de látom a leterheltséget, rengeteg beteg van” – tette hozzá.
Ezt igazolja a Semmelweis Egyetem jelentése is, amely leszögezi, hogy a rák előfordulási aránya önmagában nem minden esetben magasabb, mint más európai országokban, a halálozási mutatók viszont azt jelzik, hogy a daganatos megbetegedések jelentős részét előrehaladott stádiumban azonosítják, amikor a rendelkezésre álló kezelések hatékonysága csökken.
Következésképpen továbbra is Magyarországon a legmagasabb a rák miatti halálozás az egész Európai Unióban, miközben nálunk az uniós átlagnál kevesebb orvos és ápoló áll rendelkezésre a rákos megbetegedések gyógyításához – ez derült ki az Európai Bizottság tavaly februári összesítéséből.
Maga a beteg természetesen minden gyógymóddal, még egy, az orvosi hivatásától eltiltott kanadai kuruzsló javaslatára állatoknak szánt féreghajtóval is próbálkozik – a felépülés reményében.
A Rybrevant ezzel szemben az Európai Unióban, ezáltal Magyarországon is törzskönyvezett készítmény, amelyet bizonyos előrehaladott vagy áttétes nem kissejtes tüdőrák kezelésében viszonylag sikeresen alkalmaznak. És nem csak az unióban, hanem a világ fejlett országaiban: az Egyesült Államokban, Kanadában, Svájcban, Ausztráliában, Japánban, tavaly óta pedig Szingapúrban is.
Az általában 350 mg/7 ml intravénás injekció adagolása testtömeg-függő. Nyolcvan kilogramm alatt 1050, felette 1400 mg a javasolt dózis, azaz 3, illetve 4 ampulla.
A magyarországi ár egyelőre titkosított. Olaszországban egy ampulla ára 2 305,62 euró, a szomszédos Horvátországban azonban a vényre kapható 350 mg-os üvegcse 1 579,29 euró. A háromampullás kezelés ezek szerint valamivel több mint 4700, a négyampullás 6300 euróba, napi árfolyamon 1,7, illetve 2,3 millió forintba kerül.
Azt is írhattam volna, hogy ez egy emberi élet ára.
Sok?
A magyar adófizetők pénzéből finanszírozott, állami tulajdonú, a néhai Kásler Miklós vezette Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia Alapítvány – amint az Hadházy Ákos közérdekű adatigényléséből kiderült – 765 millió forintért vásárolt egy fényűző villát egy, a Timur Rahimkulov milliárdoshoz köthető cégtól.
Timur Rahimkulov az öccsével együtt a vagyonát az apjától örökölte, aki a kilencvenes évek elején a Gazprom budapesti irodáját vezette. A Rahimkulov fivérek ingatlanügyleteik mellett ma az OTP és a Mol nagyrészvényesei. A tehetős és befolyásos Timur a többi között azzal került be a hírekbe: nyomására engedélyezték, hogy fia a többi diáktól elkülönítve vizsgázzon a Corvinus egyetemen2.
A daganatos betegségekkel foglalkozó alapítvány tehát ettől az üzletembertől vette meg a kétszintes villát, amelynek a felújítására, a többi között egy ötven férőhelyes konferenciaterem kialakítására további 380 milliót költött. Miután az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a munkálatokat számlákkal igazolni nem tudták, az ügyészség hűtlen kezelés ügyében vizsgálódik.
A luxusvillát meglátogatta az egészégügyi miniszter. Hegedűs Zsolt fotókat tett közzé az elhagyatott intézményről, köztük korábbiakat is egy gyér látogatottságú fogadásról – bár meg kell hagyni, lenyűgöző a panoráma.
Az onkológiai alapítvány tevékenységéről nem sokat tudni (annál többet viszont a szintén Kásler Miklós nevéhez köthető, mítoszgyárnak gúnyolt Magyarságkutató Intézetről).
Az onkológiai alapítvány vélhetően egy irodaházban is működhetett volna. Csak akkor nem lett volna ennyire hivalkodó, és nem lett volna ilyen szép a kilátás.
A Diana utcai villa megvásárlására, felújítására és működtetésére, mert nyilván személyzet is kellett hozzá, összesen 2250 millió forintot tapsoltak el – a mi pénzünkből.
Ehhez képest egy emberi élet megmentése még a hétköznapi léptékkel is méregdrága gyógyszerrel ennek az összegnek a töredékébe kerül.
Eredeti nevét védelme érdekében a cikkben megváltoztatták.
Az eljárást kifogásoló oktatót, Ádám Zoltánt kirúgták az egyetemről.
Whatever the rights and wrongs of the wider politics, the comparison is extraordinary: millions needed to give a cancer patient access to a potentially life-saving treatment, while billions of public money can apparently be found to buy, renovate and maintain a luxury villa for an oncology foundation. It’s just not right.