Robin
A „kisbirtokos” teniszpartnerem szegről-végről Donald Trump rokona, és festő
„Zsidó vagyok, ha üzletről van szó” – vallottam be Robinnak, mire kapásból válaszolt:
„Én meg skót.”
Ő igazat mondott, én nem.
Honi soit qui mal y pense, rossz az, aki rosszra gondol – idézhetném az angol Térdszalagrend jelmondatát, hisz minden sértő szándék nélkül, élcelődve alkudoztunk képletesen egyik képéről, amely engem már évekkel korábban megragadott.
Szén és olaj a fán – ez talán nem a festmény címe, hanem az egyedi technika, amellyel Robin a rá jellemző, gyakran szabályos négyzet alakú felületen alkotja meg sokszor mértani szabályossággal készült műveit.
Amikor először láttam a képet, Robin mondott egy árat. Sok vagy kevés – műkedvelő műértőként nem tudom megítélni.
A kispadon ültünk a tenisz szünetében, amikor unszolni kezdett, hogy most én mondjak egy árat. Biztos megállapodunk – tette hozzá, és ekkor hangzott el az ominózus párbeszéd.
Senki se keresse a kákán a csomót. Nincs.
Hogy pontosan kicsoda Robin Grant Sperling, évek óta tartó ismeretség után sem tudom pontosan definiálni.
Az már az eddigiekből is kiderült, hogy fest.
Vidéki műtermét a Kecskemét közeli, lepusztult állapotban vásárolt alföldi birtokán, Tiszainokán rendezte be – ő „kúriának” hívja.
Amint az a képekből is látszik, Robin nem a legújabb divat megszállottja. Tipikus brit azok közül, akik nem adnak a külsőre.
Ez érthető, hisz az önellátó „kúrián” teheneket és juhokat tenyészt, meg a veteményeskertjét, gyümölcsfáit gondozza.
„Azt szerettem volna, hogy a gyerekeim biztonságban, a szabad ég alatt szaladgálva nőjenek fel, távol a nagyváros veszélyeitől”
– mesélte az Indexnek.
Budapesten a belvárosi lakásában is van egy stúdiója, a szomszédos szobában pedig egy sznúkerasztal. Azon egyszer döntetlent játszottunk.
Így érkezik a teniszpályára, ahol párosban a partnerem. Vagy fordítva. Már évek óta.
Az ezredforduló óta Magyarországon él. Kezdetben Budapesten, de aztán inkább a természetbe költözött, a pusztára. Súlyos betegségben szenvedő feleségét régen elvesztette. Gyakorlatilag maga nevelte fel négy, mára felnőtt gyermekét. Letícia vendéglátóipari és kereskedelmi szakember, Zsuzsanna pedig állattenyésztési mérnök, imádja a lovakat, és Zsuzsi gazda néven az RTL valóságműsorában keresett magának társat. Kasper a városi életet választotta, Béla pedig a birtokon maradt, ahol apja szerint néha hentes, máskor megbütyköli a traktort, ha kell.
Robinnak néhány éve új kapcsolatában fia, Artúr született. Hosszú, sötét hajával a mesehős Valiant herceg gyermekkori hasonmása.
A skót
Robin Grant Sperling szegről-végről a jelenlegi amerikai elnök rokonának tarthatja magát, hisz anyai ágon mindketten az észak-skóciai Skye-szigeten gyökerező MacLeod klán leszármazottai – bár a milliárdos New Yorkban, Robin pedig Londonban született.
Az elnökválasztáson a Make America Great Again jelszóval induló Donald Trumpnak szurkolt, nemcsak a vér szerinti szálak miatt. Tőle eltérően úgy vélem, hogy a demokraták jobban kormányoznák országukat, és kevesebb kárt okoztak volna a nagyvilágban.
Szélsőséges nézetekkel nem vádolható. Mások mellett orosz és ukrán barátai vannak, no meg irániak. A közösségi felületén közzétett egyik fotón egy burnuszos nyugat-szaharai férfival beszélget. A tudás megosztása – ezt a címet adta a képnek, amelyet néhai olasz barátja örökített meg londoni stúdiójában.
Robin Brexit-párti, és Nagy-Britannia dicső múltjában hisz. Én erős Európában hiszek. Minden ország a hajókötél egy-egy szála. Összefonva legyőzhetetlenek.
De ezen nem veszünk össze.
A tenisz
Sőt, a teniszen se. Pedig néha kioktat, de tőle nem veszem zokon.
Egy zárt csoport, a Soggy Balls, a Szottyadt labdák tagjai vagyunk. Jobbára britek, egy ausztrál, néhány magyar, meg két indiai is volt. Közülük sokan kriketteznek. Én nem.
Véletlenül kerültem közéjük: egy sznúkeres társam egyszer a dákó mellett egy ütőt is hozott a klubba.
„Teniszezel is, Steve?” – hitetlenkedtem.
Stephen Anthony elmondta, hogy rendszeresen, sőt azt is felajánlotta, hogy bevesz a zárt csoportba.
Hát így kerültem velük össze.
A körben van még néhány Steve. Csak másképp írják a nevüket. Az egyik Steve egyszer azzal kérkedett, hogy egy ritka kutyust vett a Vajdaságban.
„Hol?” – faggattam.
És amikor elmondta, leesett az állam. Steve a szülőkisvárosomban, egy topolyai tenyésztőtől vette az ebet. Persze, a neten találtak egymásra.
Észak-Bácskába, a nyers kőolaj ihletéért néha Robin is átruccant. Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy ebben szerepet játszott szabadkai származású mentora, Vojnits-Purcsár Vito kurátor is.
Meghitt kis gyülekezetünkben volt még egy Robin, a vezetékneve Bellers, de már nem játszik velünk, sőt, sajnos már nincs is köztünk. Kényszerből Bécsbe költözött. Az egyetemi oktató munkáltatóját, a CEU-t, a Közép-európai Egyetemet oda száműzte a már megbukott kormány.
Az én Robinom azonban maradt.
Talpig és tagadhatatlanul angol. Hűvösebb időben egy fülvédővel ellátott gyapjúsapkát visel, nagy ellenzővel. Sherlock Holmes hordott ilyen fejvédőt, a filmekben.
Egyszer a meggyszedésről beszélgettünk. A szüret nagyon megviselte. Kivált a meggy magozása. Kerestem neki magozó gépeket, de végül nem vette meg.
Ő ért a termesztéshez, én nem. Két teljesen eltérő alkat vagyunk.
A teniszben is.
Nekem jó a tenyeresem, ő meg iszonyúan fürge. És harcias. Nem egy alkalommal vetette el magát a durva salakon, hogy megmentsen vagy szerezzen egy pontot.
Kezdetben gyakran kaptunk ki. Idővel összeszoktunk, összezártunk. Érezzük egymás rezdülését a pályán. Kidolgozott stratégiánk van, és taktikánk az ellenfél szinte minden ütésére. Nem mindig válik be.
Egyszer egy rövidített labdát nem értem el. Utána én rövidítettem egyet, azt meg ellenfeleink nem.
„A fa-gyi visz-sza-nyal” – mondtam szép lassan, tagolva Robinnak. Nem értette. Lefordítottam szó szerint: „the ice cream is licking back” – ezt még kevésbé értette. A magyarázatom után azonban megvilágosult.
Közben utánanéztem, a szólás angol megfelelője a „door swings both ways”.
Robin több mint negyed évszázada él Magyarországon, de másokhoz hasonlóan az itt beszélt nyelv nem az erőssége.
„Koccintás!” – mondta váratlanul egyszer így, magyarul, kifogástalan kiejtéssel. Ennek örömére azóta rendre összecsendítjük – ő az üdítős palackját, én a vizeskulacsomat.
Hagyománnyá vált, hogy a Szottyadt labdák tagjai közül nyolcan december elején párosban mérik össze tudásukat.
Az első kupát – nálam rejtélyes okokból Madras-kupaként szerepel – 2021-ben mi nyertük Robinnal. Később, igazságosan, mások győztek.
Az élet viszont igazságtalan. Simon Kemp, a másik Robinhoz hasonlóan, már szintén örökre elhagyott bennünket.
A Charcoal and Oil on Wood, Szén és olaj a fán sorsa mellesleg még nem dőlt el.